Kardok díszítése

Első sorban tisztázzuk, melyik fegyvert nevezünk kardnak! A kard, szúrásra, vágásra alkalmas szálfegyver. Minden kultúrában jelen volt, minden kultúra használta, de nem mindegyik egyformán. Több olyan kultúra volt, ahol misztikus erőket tulajdonítottak egy kardnak. A legismertebb misztikus kardtörténetek a szamurájok, és lovagok idejéből ered. Érdekesség, hogy a két kultúra bár természetfeletti erőket tulajdonítottak ennek a fegyvernek, formában és díszítésben, szinte teljesen eltétetek egymástól.

Díszítés:

A kardoknál díszíthető, a penge, a markolat, és a kard tárolására szállításához használt hüvely is. A díszítés inkább a lovagi kultúrára volt jellemző, itt a kardok díszítése, már oly mértéket öltött, hogy nem fegyverkovácsok, fegyverművesek, hanem ötvös mesterek végezték. A kard díszítése, utalt a tulajdonosának rangjára, és anyagi helyzetére. Az egyik legérdekesebb, hogy a kereskedők is viseltek kardot, és mivel az üzleti életben fontos a jó megjelenés, kardjukat dúl díszíttették, hogy ezzel mutassák, jó anyagi háttérrel rendelkezik. Mivel a kereskedők nem számítottak komoly kardforgató embernek, így a fegyverkovácsok, inkább a díszítésre fektették a hangsúlyt, mint a jó minőségű penge kialakítására. Ennek tudható be, hogy kereskedői túldíszített díszített kardot, szinte csak írásokból, és festményekből ismerünk. Rendkívül silány minőségük miatt csak a markolat és a hüvely maradd fent az utókor számára.

Ékszerek:

A kardot, ékszerként, az öltözet kiegészítőjeként is viselték. A férfiak esetében, amennyiben a szabó elkészült az új ruhával, minden esetben ügyelt arra, hogy legyen lehetőség az ékszer viselésére, a ruházaton kívül. Ebben a korszakban nem volt ritka, a egy kilogrammot is meghaladó nyaklánc viselése. Ezen az irreálisan vastag nyakláncon általában a családi címer, vagy pecsétnyomó ékeskedett. Továbbá ügyelni kellett, hogy a ruha viselője milyen kardot visel. Amennyiben vitéz embernek készült a ruha, akkor annak megfelelő kardviselésre alkalmasnak kellett lenni az öltözetnek. Ez eléggé megnehezítette a feladatukat, és mielőtt nekiláttak volna a szabásnak, varrásnak, mindég szemügyre vették a ruha tulajdonosának fegyverét, és főbb ékszerét.

Ötvös mesterek:

A fegyverkovácsok, fegyvermesterek, és ötvös mesterek, üzleti kapcsolatban voltak, hiszen a fegyverek ékszerezése, közös munkát igényelt. Ezért ezek a mesteremberek a későbbiekben egy máshoz közelebb költöztették üzleteiket, műhelyüket, és így egy adott utcában lehetett megoldani a fegyverkészítést, és díszítést is. A kardok díszítésénél, sokkal nagyobb odafigyelést igényelt, mint egy bármelyik ékszer elkészítése, hiszen ezeket a díszítéseket úgy kellett elkészíteni, hogy amennyiben használják a kardot, mint fegyvert, akkor a harcban ne akadályozzák a karforgatót, és a kardcsapások következtében nem nagyon sérüljön a díszített felület.

Főbb részei:

A penge, a keresztvas, a markolat, valamint a végsúly. A penge lehet egyenes vagy ívelt. Az egyenes pengéjű kardok vágásra, ütésre és szúrásra egyaránt használhatóak, míg az íves pengéjű kardok, a szablyák jobban optimalizáltak a vágásra. A markolat hossza 8.5 cm ("viking kardok") és 60 cm (a késői, kifejlett kétkezes kardok szélsőértéke előmarkolatot nem számolva) közötti és a vívó kezének megvédésére keresztvassal, hárítólappal, hárítógyűrűvel, hárítótárcsával (rondel, tsuba) hárítótüskével, kézvédőpánttal, markolatkosárral vagy ezek kombinációjával van ellátva, de a kezet minden esetben védi legalább egy elem. A kard pengéjének tárolás, szállítás közbeni védelmére szolgál a kardhüvely, amelyet fából készítenek, külső borítása rendszerint bőr. Viselőjének rangjától függően díszíthetik faintarziával, bőrrel, bársonnyal, vagy különféle fémverettel. Léteznek szinte teljesen nyílt hüvelyek, ahol a penge csak a ricasso-nál van rögzítve (Landsknecht gyalogosok ábrázolásain jellemzően messerhez tartozik), illetve léteznek teljesen fém anyagú hüvelyek is (tipikusan a 18-19. századi szablyákéi)